Legnagyobb szerencsénkre, napok óta szakad a hó a sípályákra. :o)
Ez most talán még szerencse, de mi van akkor, ha pont ez a rengeteg, frissen hullott hó árnyékolja majd be a vidám kis kiruccanásunkat, és mondjuk egy balszerencsés esemény során pont a porhüvelyünket fedi el, úgy 2-3m vastagságban?
Ugye ezt az élményt itt alant senki sem szeretné megélni?
Nos, az a nagy szerencse, hogy pont tegnap hallgattam végig Horváth Rita kiképző síoktató nagyon érdekes, nagyon tömény, és nagyon hasznos, lavinákról szóló előadását az SMSz szakmai estjén, így most én is megpróbálok még időben, a hétvégi és a szezoni nagy kalandozások előtt kicsit rávilágítani erre a nem éppen lebecsülendő témakörre.
A lavina komolyan-vételével nagyjából úgy vagyok, mint ahogyan a jó öreg axiómában a székelyek a medvéről vélekedni szoktak:
“A sör nem ital. Az asszony nem ámber. A medve nem játék.”
Szóval a lavina sem játék, úgy hogy olvass tovább!
A tegnapi előadás rávilágított arra, hogy ez a téma nagyon sok elméleti tudást, és gyakorlati felkészülést igényel, és mivel hazánk nem éppen a lavináiról híres, ezért elég nehéz a témában kimerítően jó anyagokat találni, ráadásul a témával foglakozó szakemberek komoly előadásokon és táborokban szerzik meg ezt a nem éppen olcsónak mondható tudást. Ezért is tartottam nagyon hasznosnak a tegnapi előadást.
Az is kiderült tegnap, hogy a lavinák kialakulásáról, típusairól, kiváltó okairól, és hatás-mechanizmusairól heteken át lehetne beszélgetni.
Remélem, hogy a későbbiekben sikerül is majd olyan anyagokat propagálnom ebben a blogban, melyek szakmailag megalapozottak, jól felépítettek, és hasznosak is lesznek.
Addig viszont szeretnék néhány triviálisnak tűnő, ám mégis fontos összefüggésre rávilágítani.
A friss porhó, a fehérlő táj, a szabadság érzete, melyet az utóbbi időben egyre több síző tud megváltani magának, egyre inkább arra ösztönöz sokakat, hogy elhagyják a kijelölt pályákat, új utakat, új kihívásokat, új élményeket keressenek maguknak.
Ezzel még nem is lenne baj, csak az a gond, hogy nagyon sokan mindezt igen csak meggondolatlanul teszik.
Ha valakinek nincs még kellő fogalma a lavinákról, akkor KATTINTSON IDE, és olvasgasson egy kicsit a lavina témájú cikkek között.
Az tudni kell, hogy a lavina komoly veszélyforrás, és nem árt vigyázni vele.
Veszélyességét például az is alátámasztja, hogy az előadáson hallhattunk egy olyan történetet (és nem ez az egyetlen, mert ITT is arról írnak!), melyből megtudhattuk, hogy Ausztriában egy lavina olyan síoktatót/túravezetőt sodort el, aki nagyon ismerte a terepet, sítúrákat vezetett, rendelkezett a szükséges papírokkal, melyek igazolták a felkészültségét, és ennek ellenére mégis sikerült belekeverednie egy végzetes lavinába. :o(
Aztán arra is érdemes figyelni, hogy manapság már az ellenőrzött, kijelölt pályákon is érhet minket meglepetés, amikor ilyen nagy mennyiségű hó szakad a pályákra, és erről pár napja már tettem is említést, de aki nem olvasott még a Tonale-ban lezúdult lavináról, az ITT még megteheti.
Azt tudnunk kell, hogy manapság már nagyon komoly előrejelző rendszerek működnek, melyeket általában a tartományi hatóságok üzemeltetnek, ezért például vagy az interneten, vagy a helyszínen mindig kaphatunk pontos információkat a várható veszélyekről.
ITT például az ausztriai lavina-szolgálat weboldala látható!
Ezeket a figyelmeztetéseket illik nagyon komolyan venni, és nem csak a saját testi épségünk védelmének céljából, hanem azért is mert, ha például kiderül, hogy egy pályaelhagyás közben mi okoztunk végzetes lavina-balesetet, akkor annak nagyon komoly büntetőjogi következményei lehetnek!
Sajnos a meggondolatlan, és főleg tudatlan sízők elég gyakran szegnek szabályt.
Ilyen eseteknek én már sajnos többször voltam szemtanúja.
És ami nagyon szomorú, az az, hogy miközben az eszement freeride-os gyerek vagányságból kimegy a veszélyes zónába, még annyi esze sincs, hogy magához vegyen olyan eszközöket, melyek manapság már kötelezőek egy szabadsízést űző ridernél.
Milyen eszközökre gondolok? Például ILYENEKRE vagy esetleg EHHEZ hasonlókra!
Manapság már számtalan olyan eszköz van forgalomban, melynek használata, vagy megléte nagyban javítja a magunk vagy a kirándulótársaink túlélési esélyeit egy lavina-baleset esetén.
Léteznek már komoly jeladók, és -vevők (illetve ezeknek a felszerelésbe, ruházatba beépített változatai, GPS-es lavinaszondák, egy rántásra felfújódó légzsákokkal ellátott hátizsákok (ABS=Avalanche Airbag System), könnyű, összeszerelhető, masszív hólapátok, és még sok egyéb érdekesség, melyeket érdemes magunkhoz venni, ha minden áron kísérteni akarjuk a szerencsénket.
Ezeknek az eszközöknek az ára nem mindig olcsó, viszont ha azt nézzük, hogy mennyit ér egy emberi élet, akkor azt hiszem a beruházás kézenfekvő és természetes.
Megemlítenék még egy nagyon egyszerű, olcsó, viszont még a sí-szakmában is kevesek által ismert kelléket, ami jól jöhet egy esetleges baj esetén.
Ez a lawinenschnur (magyar megfelelője talán a lavinzsinór lehetne). 
Ez az olcsó, triviális, ám komoly segítséget nyújtani tudó eszköz tulajdonképpen egy sima, könnyű, piros színű zsinór(vagy vékony selyemszalag).
A lényege, hogy minden méternél kötünk rá egy vastagabb csomót, és tőle kb. 10 centire egy kisebbet, de úgy, hogy a kisebb csomó mindig felénk essen, ha odakötjük a zsinór végét magunkhoz.
Ezt az egészet feltekerjük egy gombócba, a végét odakötjük a ruházatunk valamelyik stabilabb pontjához, majd berakjuk valamelyik zsebünkbe, ahonnan gyorsan elő tudjuk kapni. A hátizsákra is lehetne kötni, de az leeshet rólunk a sodródás során, és akkor téves helyet jelöl a zsinór.
Hogy működik a lavinasnúr?
Amikor érezzük a bajt, kidobjuk a zsebünkből a gombócot, jó messzire.
Elvileg, a könnyű zsinór felúszik a lavina tetejére, és jó esetben messziről láthatóvá válik a keresők számára.
Én annak idején azt tanultam, hogy 10m-es kell legyen a zsinór, ugyanis akkor pontosan meg lehet határozni, hogy hány méterre van a hó alatt a keresett személy, de most látok itt már 20-25m-es leírásokat is. Mindegy.
A lényeg az, hogy a kisebb csomók mindig mutatni fogják, hogy a felszínen maradt zsinór mentén milyen irányba indítsuk a keresést.
A befektetés minimális, a haszna viszont felbecsülhetetlen.
Ha teljesen szűzhavas, tereptárgyaktól, bokroktól, szikláktól mentes területen sízünk, akkor akár már a siklás megkezdése előtt is kidobhatjuk magunk mögé a zsinórt, mert egy hirtelen jött lavina nem mindig ad időt a pótcselekvésekre.
Én minden esetre azt mondom, hogy jobb megelőzni a bajokat, semmint utólagosan az életünkért aggódni.
Nem árt ha tudjuk, hogy túlélési esélyünk (ideális esetben!) az első 15 percben kb. 93%, 35 percnél már csak 27%, és 95 perc után mindössze 10%!
Aki úgy érzi, hogy a jövőben gyakran szeretne eljárni extrémebb, veszélyesebb területekre sízni és túrázni, az nem árt, ha néha részt vesz egy lavina-ismereti táborban, mondjuk egy olyanban, amilyet itthon a Mountex Adventure szokott szervezni.
De aki Ausztriában jár, az elnézhet egy LVS-tanfolyamra is.
Az LVS-ről bővebben itt.
Aki pedig megelégszik az enyhébb, kevésbé veszélyes lejtőkkel, az költse a PIEPS árát egy jó kis hétvégi sízésre a családdal. :o)
