Lopás elleni okosságok 2. rész

Mivel a gazdasági helyzet egyre rosszabb, a sílécek egyre drágábbak, és a tolvajok egyre rafkósabbak, ezért könyörtelenül hadat üzenve az “iparágnak”, folytatnám a lopások elleni hadviselésemet, az alábbi ötletekkel és figyelmeztetésekkel.
Ne hagyjuk, hogy az ehhez hasonló, hellókarácsony közeli, csodálatos élményeinket pár megélhetési tönkretegye:



















Keressünk kamerát!

A lopásról szóló hírek sajnos folyamatosan érkeznek.
Lehet dühöngeni, és bosszút állni a teljesen hibátlan embereken, de a legjobb módszer szerintem még mindig a megelőzés.
Ugyan a sípályák környékén még egy eléggé ritkán felbukkanó madárról (kamerákról)  beszélünk, de a sícentrumok zsúfoltabb helyein már találkozhatunk olyan épületekkel, területekkel, ahol biztonsági kamerák figyelik a környéket.
Ha már letesszük valahová a sílécünket,

akkor nézzünk körül először, hogy van-e a közelben ilyen kamera, és ebben az esetben ennek a látókörébe parkoljuk le a léceinket.
Én ezt a módszert elég gyakran használom autóra, robogóra, és kerékpárra is, mert ha már a cuccunkat nem is kapjuk vissza azonnal, de egy későbbi tolvaj-elfogás, majd bizonyítási eljárás során jól jöhet a felvétel a rendőröknek.
Ne feledjük, hogy sok helyen az  internetre kipakolt webkamerák képét is rögzítik ideig-óráig, folyamatos filmmé összefűzve visszanézhetővé teszik, így aztán az ilyenek  jelenlétére is érdemes figyelni.

Ismerjük meg a saját lécünket (ha tudjuk)!

Elég gyakori probléma, hogy sokan még a saját lécüket sem ismerik meg egy kiadós hütte-ebéd után.
Ennek több oka is lehet.
Az egyik fő ok a lécek uniform, egyforma, vagy legalább is hasonló kinézete, felszereltsége.  Ha ehhez még a miénkkel hasonló méretre beállított kötés is párosul, akkor mindjárt ott a léc-csere lehetősége.
A másik fő veszélyforrás a kölcsönzött síléc.
Ezzel az a probléma, hogy amikor hozzánk kerül, még nem ismerjük eléggé (elnézést, de ez a jelenség a hölgyeknél néha egy picit hatványozottabban nyilvánul meg!), ráadásul kint van a pályákon még aznap körülbelül 374 db. ugyanilyen léc a miénken kívül.
Ebből a készletből válogassa ki egy kezdő, hogy melyik is az ő léce!



Egyébként meg nem kell kölcsönzős lécnek lennie ahhoz, hogy ne ismerjük fel a sajátunkat.
Elég hozzá egy jól sikerült akció valamelyik áruházban, és a pályákon egyből megsokszorozódnak a potenciálisan elcserélhető darabok.
Ha kölcsönött lécet használunk, akkor legyen mindig a zsebünkbe egy pár egyedi, és jól látható matrica, amit felragasztunk a léceinkre. Ez főleg akkor jöhet jól, ha több napra béreltünk.
Ilyenkor a léc könnyen felismerhetővé válik a tömegben, ráadásul az egyedi megjelenést a tolvajok sem szeretik annyira.

Varrjunk/ragasztószalagozzunk láthatósági sapkát a lécre!

Ez az ötlet most jutott eszembe, de mivel olcsónak és könnyen kivitelezhetőnek tartom, ezért most jogdíj nélkül közreadom.
Gondoljunk arra, hogy egy láthatósági mellény ára erős izgalmi állapotban kb. 290 HUF körül szokott mozogni. Ha nagyon elszáll a ló a kereskedővel, akár még 490-et is kérhet érte, de valljuk be, még ez sem egy nagy összeg, főleg akkor, ha éppen most vásároltunk be egy 2010/11-es,  csúcsminőségű felszerelést magunknak, több száz(ezer) euró(HUF) értékben.
Mit kell tennünk?
Vegyünk egy ollót, és vágjuk el középen és hosszában a mellényt.
Az így kapott két fél mellényből készíthetünk két pár lécre csuklyát.
Ha van türelmünk, akkor varrjuk meg szépen.
De ha nincs, akkor használjuk a mindenre használható, csodálatos találmányt, a Duck Tape-et!
Ha elkészült fényvisszaverős, Duck Tape-es kapucnink, vágjuk simán zsebre, vagy dugjuk el a hátizsákunkba/övtáskánkba, majd amikor megállunk kajálni, akkor egyszerűen csak húzzuk a lécpár csőrére, mint egy halálraítéltnek, és állítsuk ki a lécet valami olyan helyre, ahol jól látszik, hogy miért is áll ez külön a többitől.
Nem vagyok benne biztos, de szerintem nem ezzel a léccel fog kezdeni a tolvaj, ha van egy csepp esze.

Egyébként aki síléclopással kapcsolatos fórumot akar olvasgatni, az KATTINTSON IDE!

Az öteltbörzének még egyáltalán nincs vége, hamarosan jön a folytatás!
Ja, és változatlanul várom a mások ötleteit is! :o)