HTML

37. Mit igyunk, ha már mindenképpen inni kell? Alkohol-körkép a pályák környékéről. 1.rész

2010.12.28. 20:20 hópapa


















1.rész


Posztom első része hegyi-beszéd jellegű lesz, de azért nem ártana elolvasni.
A második részben majd kompenzálok valamelyest. :o)
A sí-vakációt sajnos elég gakran és elég sokan töltik (szó szerint) egy folyamatos  alkohol-mámorban.
Én azt mondom, hogy amíg ezzel nem veszélyezteti mások, és a saját testi épségét, nem zavar vele másokat, nem megy ki ittasan a pályákra és a közutakra, nem zavarja meg az erdők csendjét, nem veri szét az aprés-ski bárokat, és nem kerül a gyerekek szeme elé, addig csinálja.
De arra azért érdemes odafigyelni,

hogy a sítáborok alapvetően a téli sportokról szólnak, és nem arról, hogy ki bír többet inni egy hét alatt.
Ilyen jellegű küzdelmekhez tökéletes helyszín lenne bármelyik sarki kocsma, nem kell emiatt vaskos euró-kötegeket kidobni az ablakon még akkor sem, ha sznobok vagyunk.
Az egész “Piál a Föld” című össznépi játékban az a legszebb, amikor még a felvonós is részegen “melózgat”.
A fiatalok körében sajnos egyre nő az alkohol-fogyasztás, és a fesztiválok, sí-mega-partyk ezen a helyzeten nem igazán javítanak.
Egyes országok már komoly propaganda-hadjáratot indítottak a féktelen piálások megfékezéséért, de úgy néz ki, hogy ez sem segít igazán, főleg úgy nem, hogy a mega-partyk főszponzorai általában pont a nagy italgyártó cégek közül kerülnek ki.
És az, hogy néha a Vörös Bika is szponzorál, max. arra jó, hogy legyen mivel vegyíteni a letolt  vodkát
Azoknak, akik nem igazán tudják, hogy egy adott ital-mennyiség mennyi idő alatt ürül ki a szervezetből, azoknak álljon ITT egy alkoholszint-kalkulátor.
Készpénznek ne vegyük  most minden adatát, mert azért az a biztos, ha ráhagyunk egy órát ezekre közelítő értékekre, de tájékoztató jelleggel mindenképpen szolgálhat, ha nem tudjuk, hogy az ebéd előtti intrabénás Jégermatyi vagy az orrunk elé hirtelen becsapódó gömbvillám milyen hatást idézhet elő elme-állapotunk romlásában. :o)

Nem szeretnék itt most hosszasan prédikálni az antialkoholisták oltárán, mert néha én is lenyelek olyan dolgokat, amelyek nem kimondottan vegytiszta H2O-ból állnak, de azért egy sztorit elmesélnék:
Val di Fiemme-ben voltunk, baráti társasággal. Ott, ezekben a szabvány buli-sátrakban már délután 2-kor elkezd a tetőfokára hágni a hangulat.
Ügyesek voltak a mixerek, és jól keverték a zenéket is. Aznap már mi is inkább arra koncentráltunk, hogy kihasználjuk az utolsó nap kiváló hangulatát, és bulizzunk egy kicsit.
Arra figyeltünk, hogy a hegyről mindenki biztonságban leérjen, ezért csak egy szép lassú konvojban ereszkedtünk le a völgybe, vigyázva egymásra, és a sátor másik felében, a szintén az asztalok tetején táncoló szlovén csajokra.
Viszont történt ott valami, amit azóta már elég sok embernek elmeséltem, és amit azóta is n agyon elítélek.
Volt ott egy német házaspár. Kegyetlenül berúgtak.
És ezzel így önmagában még nem is lenne semmi baj, ha történetesen nem lett volna velük két kisgyerek (kb. 6-10 évesek)!
A házaspár kb. 45 (azaz negyvenöt) perc alatt tette meg a síbár-sátor ajtajától a síléctartó állványig tartó, 5 (azaz öt) méteres szakaszt!!!
Mondanom sem kell, hogy ezalatt az idő alatt, kb. 50-szer fetrengtek bele a hólatyakos dagonyába, és tettek ezernyi újabb kíséreletet arra, hogy eljussanak a léceikhez.
Szerencsére a teljesen elcsigázott, fáradt gyerekeket lekísérte néhány önkéntes a völgybe, a két idióta szülőt meg a helyi pályarendőrök kínlódták le a (most figyelj!) kocsijukhoz (csapatunkból szemtanúk mesélték utólag)!
Akkor én ott nem ittam túl sokat, de ez a jelenet, majd annak a gondolata, hogy talán a mieink közül is megsérülhet valaki miközben lecsúszunk a völgybe, teljesen kijózanított.
Azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy harmincvalahány év alatt csak úgy fogyasztottam alkoholos dolgokat a pályák közelében (bár általában inkább nem teszem), hogy ha tudtam, hogy pl. egy jó, kiadós ebéddel nagyjából el is tűnik a szervezetemből mondjuk egy jó órányi pihenő után a nagyja.
Ezalatt azt értem, hogy mondjuk megittam vagy egy felest, vagy egy csésze forraltbort, vagy egy pohár sört egy kétfogásos (esetleg gőzgombóccal kiegészített) ebédhez.
Azt egyértelműen kijelenthetem, hogy az alkohol negatív hatásait szinte azonnal megéreztem, ahogy a pályára visszamentem (pedig esküszöm, hogy egy pohár pálesztől általában még nem kezdek el vigyorogni), így a sízés közbeni alkohol-fogyasztásnak a mai napig nem vagyok a híve sőt, egyenesen ellene vagyok, ha a fenti mennyiségeknek fölé megy bárki is, aki még sok időt akar eltölteni a pályákon az adott napon.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://siorultek.blog.hu/api/trackback/id/tr462538707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.