A bivuacmedia.ro weboldaláról elérhető, három, ingyenesen nézhető filmet szeretnék ajánlani most a hegyilevegőre fogékony síőrülteknek (és a még mindig immunisaknak).
(A kiadó egy rövidebb kisfilmje a 2010-es Sinaián megrendezett Black Crows Challenge-ről itt látható):
A három ajánlott film közül az egyik egy nagyon jó kis sízős film, a másik egy sziklamászós, a harmadik pedig a Bucsecs-hegység egyik legismertebb sziklamászó “szentélyét”, a Kék-Repedést mutatja be.
Ez utóbbi hely egyik különlegessége, hogy a sziklafal megmászása során (a 2.sz. bivak-pontnál) találkozhatunk az Emilian Cristea földi hamvait tartalmazó urnával, amelyet ide falaztak be.
A fent említett úrról nem sok tudomása lehet egy ma élő, magyar embernek, én mégis úgy érzem, érdemes említést tenni róla.
“Nea Milicã”(ez volt a beceneve) a román alpinista és hegyi élet egyik meghatározó személyisége volt a maga idejében, számos sziklamászó útvonal úttörőjeként, oktatóként, íróként, publicistaként.
Nevét először akkor hallottam, amikor egy közeli rokonom elmesélt egy kedves történetet, ami egy egyetemistáknak tartott előadás közben történt.
Egy kiváncsi diák egy kisebb, kevésbé ismert barlangról faggatta a mestert:
“- És ismeri azt a kis barlangot, ott, tudja, a ... mögött?
- Édes fiam, én abba a barlangba jártam pisilni, amikor kisgyerek voltam.”
A fenti párbeszéd a látszat ellenére nem a fellengzősségről szól, Cristea úr tényleg komoly ismerője volt a hegyeknek.
Nem a gyorsaságra utazott, és biztosan voltak tőle jobb hegymászók, de egész pályafutását a balesetmentes, biztonságos mászások és túrák fémjlezik.
Ő maga valotta egyszer: “Félős vagyok!”.
A sors különös fintora, hogy ennyi, töményen beszerezhető, hegyvidéki veszélyforrás tudatos kivédése után egy kamion gázolta őt halálra, amikor kerékpárján lefelé közlekedett a Bâlea-tól a Fogarasban.
Egyébként a Kék Repedésről szóló filmben az az Alexandru Floricioiu mesél, aki 2006-ban, 74 évesen még a Himalájában csavargott csapatvezetőként ahelyett , hogy otthon, a fotelben, a kis mamuszában kekszet és teát nyammogva TV-zgetett volna. Floricioiu úr életéről egyébként szintén kiadós regényeket lehetne írni, hiszen ő is a “barlangbapisilős” nemzedék, a román alpinista-, és hegyimentő-társadalom egyik meghatározó alakja volt.
Visszatérve a filmekre: ha csak bambán rácsodálkozunk, és nem figyeljük, vagy nem értjük a szöveget, már az is nagyon jó, a vizuális élmény ugyanis lenyűgöző!
A filmek alapvetően román nyelvűek, de van köztük angol feliratos is (pont a sízős).
Remélem sikerült felkelteni egy kicsit az érdeklődést keleti szomszédaink természeti szépségei iránt.
Kellemes filmnézést kívánok! :o)
u.i.:
Aki figyelemmel szeretné követni sízős szempontból érdekes filmek előbukkanását az nézzen be IDE, aki pedig hajlandó némi valutát is rászánni egy kis “finomságra”, az INNEN tud csemegézni!
