Volt ugyan pár enyhe napunk mostanában, de most ismét könyörtelenül visszaköltözött a tél, ráadásul nagyon kemény, 172km/h-s(!), viharos szelekkel, és csontig hatoló hideggel.
És egyelőre a sícentrumok előrejelzései sem mutatnak az elkövetkezendő hetekre töklengető meleget. Síőrültes szerencsénkre. :o)
Bár én személy szerint általában jobban bírom a hideget, mint a dögmeleget, azért fázni én sem szeretek.
Éppen ezért, ezt a posztot egy számomra igen fontos és nagyrabecsült ruhadarab népszerűsítéséhez szeretném felhasználni.
Az a lábbi sorokban a pehelykabátról (pufi, pihekabát, tollkabát) lesz szó.

Tudom, hogy manapság a réteges öltözködés, és a csúcstechnológiával gyártott technikai ruházat a menő.
Manapság már az is elég, ha  veszel magadnak egy pöpec kis sídzsekit, és máris kapsz egy napijegyet a világ egyik legklasszabb síterepére.
És azt is tudom, hogy kötelező módon be kell ájulnom az olyan speckó rövidítések és jelölések sorozata láttán, melyeket általában csak az autóknál szokás használni (ABS, ESP, ABD, AWD, DOHC és társai),  a nagy márkák logójáról már nem is beszélve(!).
De ahogy a jó öreg Grétsy tanár úr mondta vala:”Álljunk meg egy szóra!”, mert van még itt más is a Nap alatt!
A sízéshez szükséges ruházatról ITT van egy kimerítő cikk, a réteges öltözködés lehetőségeiról pedig ITT lehet bővebben olvasni!
A réteges öltözködés fontos, csak nem mindegy, hogy hány réteget veszünk magunkra, és miből állnak össze ezek a rétegek.
Álljon itt egy videó-összeállítás a lehetséges rétegezésekről egy csinos női modell segítségével:



Leírnék most ide néhány gondolatot pro és kontra, aztán majd úgyis mindenki azt csinál, amit akar. :o)
Olvass tovább, mert még messze van a vége!

Bevallom, én először szó szerint a saját bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy mit jelent  mínusz 28 fokban úgy síelni, hogy a dzsekid alatt csak egy rövidujjú poló van, és közben nem fázol.
Nnna, akkor én ott örök szerelembe estem.
Mivel éppen a Hargita zord időjárási viszonyait kellett akkor 10 napon át túlélni, ezért fontos szempont volt, hogy a ruházatunk nagyon jól viselje az állandó, cudar hideget.
Az akkor kölcsönkapott darabom egy házi varrású, “randa és finom” modell volt.
Előző gazdája komoly hegyi előélettel rendelkezett, így amikor összedobták a dzsekit, akkor mindet jót beleraktak neki, ami egy jó pehelykabáthoz kell: meleg-varrás, finom, válogatott pehely, ideálisan megválasztott töltés, jó rekszek.
Meg is védett rendesen! Eleinte nem mertem pulóver nélkül felvenni, de aztán rájöttem, hogy a pulcsi csak tömörítí a pihéket, és ezáltal kisebb lesz szigetelő légkamra, így a második naptól már csak egy póló vagy egy ing volt a kabátom alatt, és ennek ellenére egyáltalán nem fáztam!
A pehelykabát használata számos kérdést vet fel:
- lehet-e rendesen mozogni benne?
- nem ázik-e át túl könnyen?
- ázás esetén mennyire tartja a meleget?
- mennyire vízálló?
- nem túl meleg?
- nem foglal-e túl sok helyet a csomagban?
- nem túl drága?
Ezek mind jogos kérdések, és érdemes kitérni egy kicsit a válaszokra is.
Azt mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy pehelykabát és pehelykabát között ordító különbségek létezhetnek.
Már ott kezdődik az első probléma, hogy sajnos nagyon sokan tekintenek pehelykabátnak egy sima, mezei tollkabátot is.
Ettől még a tollkabát nem egy elítélendő rossz valami, csak nem éppen pehelykabát.
A nem éppen elhanyagolható eltérés elsősorban a töltet minőségéből adódik.
A nagyon finom lúdpehellyel töltött kabátnak általában kisebb a tömege, viszont sokkal jobban szigetel, mert több levegőt tud elszigetelni a rétegek és rekeszek között.
Nagy eltérést mutatnak a kabátok még abban a tekintetben is, hogy melyiket hány gramm pehellyel töltötték fel. A határok itt a 2-300 gr.-tól felmennek akár 800-1000 gr.-ig is.
Aztán az is lényeges, hogy a melegvarrások segítségével hány, és mekkora nagyságú rekeszt alakítottak ki a kabáton belül. Ugyanis ha túl keveset, akkor az első komolyabb ázáskor, vagy a sízésnél nem ritka rázkódáskor az összes pihe összecsomósodik egy nagy gombócba, és leszáll a nagy rekeszek aljába, ezáltal megszűnik a teljes hőszigetelés.
Az sem mindegy, hogy a kabát külső anyaga miből készül.
Szerencsére a modern technológiáknak hála, mára már rengeteg, kivételes tulajdonsággal felvértezett anyag közül válogathatunk.
Viszont a választás nem könnyű. Ugyanis ha valami nagyon vízálló, akkor az nem mindig lélegző. Ha meg nem lélegzik, viszont baromira szigetel, akkor abban meg megsülsz, és még a csöpögő zsír is bentmarad a kabátban. :o)
Persze lehet még játszani a különböző impregnáló-szerekkel is, de az már megint egy külön történet.
Aki szeretne belebonyolódni a “vízhatlanság helyreállítása, avagy a kényes ruhadarabok mosása” - típusú témába, az pl. ITT talál egy jó kis kiveséző topicot.
Van akik azt mondják, hogy azért nem szeretik sízéshez a pehely/tollkabátot, mert nem tudnak benne jól mozogni, túlságosan “pufi”.
Nos, erre csak azt tudom mondani, hogy némi keresgéléssel meg lehet találni azt az optimális  modellt, amelyikben még kényelmes a sízés, de a kabát vastagsága, tömöttsége nem megy a hőérzet rovására.
Különben is a pehelykabát a picivel nagyobb térfogatát az alacsony tömegével kompenzálja, ugyanis egy ilyen kabát általában 50%-kal könnyebb a szintetikus társainál.
Elmesélek egy érdekes történetet az általam pár évvel ezelőtt vásárolt pehelykabátról.
Úgy adódott, hogy pusztán esztétikai célból, vennem kellett valami jól kinéző, sízős kabátot magamnak.
Akkor (talán 2004-ben?) kb. 25ezer HUF-ba fájt az dzseki, ami két részből állt:
egy külső, szél-, és vízálló, GoreTex -es, sokzsebes, vékony “héjból”, és egy kivehető, külön is használható polár bélsőből.
Juuuj, nagyon örültem neki, amikor megvettem, mert már elképzeltem magamat egy osztrák hegycsúcson, amint ott feszítek röhögve a leírásban megadott 10m-es vízoszlop alatt, egy közel  120-as szélben, miközben teleizzadom a kabátomat, ami majd szépen kilélegzi magából a testem feleslegessé vált páráját.
Aha. Ahogy azt Móricka leképzelte, mi?
A vásárlás utáni első munkanapon felvettem az új szerzeményt, és vígan elindultam vele a dolgozóba. Aztán a villamosról leszállva, pár lépés után belém hasított a didergő döbbenet: FÁZOM, BAKKER!
És ekkor még csak -3 fok volt odakint, és fújt egy gyenge, kicsit csípős hajnali szellő!
Hol van ez még a tauplitzi rettenetes telektől!
Rögtön tudtam, hogy a mocskos marketing áldozata lettem, és talán még egy csúnya hamisítási botrány áldozatává is váltam, de gyorsan kellett válságmenedzseljek, mert pár nap múlva jelenésem lett volna a cudar tél színpadán.
Pénzem persze már alig volt.
Bánatomban el kezdtem kóvályogni abban a  WestEnd-ben, ami egyébként abszolút nem az én kedvenc terepem, de akkor, ott, az egyik divatárú boltban, bekeverve néhány trendi cucc közé, ott pihent életem legjobb vétele!
Nem is értettem, hogy mit keres ott, hiszen abszolút kilógott a sorból az én kincsem a bolt általános kínálatából. Talán ezért is siekrült szerencsésen kiszúrnom őt.
Szinte ordított utánam, hogy: “Lécci, szabadíts ki innen!”
A feltételezhetően ámerikai tervezésű kabát minden kívánságomnak megfelelt:
tömése ideális volt, tetszett a színe, vízálló, és mechanikailag kellőképpen ellenálló volt a külső anyaga (tehát nem karcolja ki az első 1mm-es faág-vég), a kabát ujjának végébe levágott ujjú, elasztikus kesztyűt varrtak, nem volt túl “pufi”, lehetett benne mozogni, ideális volt a hossza, stb..
Ja, és az ára: 10.000 HUF alatt!
Mondanom sem kell, hogy a hegyen is tökéletesen viselkedett.
Azóta volt szerencsém már napi több órát állni benne szakadó hóesésben, havasesőben, viharos szélben és mínusz 30 fokban is.
Soha, egyetlen percig sem fáztam benne, soha nem éreztem azt, hogy veszélyben vagyok, hogy megfagyhatok, hogy bőrig ázhatok, vagy bármi ehhez hasonló rémálom.
És most, amikor ismét beköszöntött a cider, csak előkapom, belébújok, és a még be sem zippzározott kabátban is egyből átjár a melegség, a biztonság semmihez sem fogható érzete.
Nos, azt azért tudni kell, hogy egy igazán jó pehelykabát manapság sem túl olcsó mulatság.
Az igazán profi cuccok 30-100ezer HUF környékén mozognak.
A finom, válogatott pehelynek komoly ára van. És azt is tudom, hogy miért.
Egyszer eldöntöttem, hogy varratok magamanak egy egyedi tervezésű pehelykabátot, aminek az aljához egy külön lábzsákot lehetett volna zippzározni, extrém sátorozásokhoz.
Megvettük a tollat, de a kabátkészítő barátom azt mondta, hogy ezen még finomítani kéne, és ezért bezárt engem a zsák tollal több napra(!) egy 1m x 1m-es, hermetikusan lezárható előszobába, hogy tépjem meg rendesen magamnak a kabátbavalót.
Na, akkor és ott megtanultam megbecsülni a tollfosztók munkáját!
Ez kb. 25 éve történt, sajnos a lábzsák azóta sem készült el hozzá, és a kabáton is lenne még varrnivaló, de nem adom fel, egyszer még befejeztetem valakivel. :o)
Aki viszont nem tud komoly összegeket áldozni ilyesmire, az első körben megpróbálkozhat a tollkabátok középkategóriájával, és lehet, hogy már azzal is jól jár.
Szét lehet nézni a Vaterán is, igaz ott a “tollkabát” kifejezésre lesz több találatunk, és némi szerencsével akár még igazi kincseket is lelhetünk ott.

Van még valami, ami nagyon fontos tényező ezeknél a kabátoknál, és ez pedig a mosásuk.
A pehelykabátoknak ez az egyik legkényesebb pontja.
Sokan azt mondják, hogy ha egy mód van rá, akkor kerüljük a mosást.
Ez ideig-óráig még tartható ugyan, de aztán csak elkezd látványosan koszolódni, és büdösödni a cucc.
A jó színválasztás sokat segíthet az “ápol és eltakar” - folymatban. :o)
Érdemes olyan kabátot keresni, amelyiknek sötét színű az alkari(koszban könyöklős)-, és a (olajos léc-, és kötéscipelős) vállrésze.
Ha minden áron mosni kell, akkor vigyük olyan tisztítóba, ahol tudnak speciális szerekkel és technológiával tollkabátot mosni.
Ez azért fontos, mert ha hagyományos eljárással mosnánk ki a kabátot, azzal tönkretennénk a pelyhek hőtartó tulajdonságait.
A mosásról sok vita lakult ki, és sokan sokfélét állítanak.
Azt viszont jó tudni, hogy ha otthon akarjuk mosni, akkor lehetőleg használjunk speciális mosószert, kerüljük az öblítőt, szárítógépes mosógépbe tegyünk teniszlabdákat a dobba, hogy száradáskor ne csomósodjanak össze a pelyhek.
Ha pedig kitesszük száradni, akkor rázogassuk fel néha, és lehetőleg fektetve szárítsuk, hogy ne szálljanak le a pelyhek a rekeszek aljába.

Szóval aki teheti, én azt mondom, hogy egyszer legalább próbáljon ki egy ilyen viseletet, mert biztosan nem fogja megbánni.
És amíg ilyen keményen fúj a hideg szél, addig azt hiszem ez a legjobb alkalom egy hatékony tesztre.