A bot-hosszúsági dilemma megoldásához első ötletnek itt van például:
1. a teleszkópos sí(túra)bot.
Az a megnyugtató számomra, hogy ebben a témában van még valaki, aki nem veti el csípőből azt a lehetőséget, hogy néha túrabottal sízzen, és ez engem egy kicsit megnyugtatott.
Az igen komoly sítudással felvértezett Tumbász Gergő kolléga teleszkópos bottal oktatja a carvingolás legújabb technikáit az ITT látható videón.
Túrabot használatakor azonban figyelnünk kell néhány dologra.
Kezdjük a vásárlással.
Arra figyeljünk, hogy ha túrabotot veszünk, az kihúzott állapotban a hóhoz, földhöz “pöccintve” ne rezonáljon be látványosan és nagyon érezhetően.
Ezt azért mondom, mert nekem pl. 2 különböző gyártmányú bot van a két kezemben, és a kettő közti különbség elég jól érzékelhető.
A LEKI gyártmányú az tökéletesen funkcionál, nem rezonál, mindig tökéletesen rögzíthető bármilyen hosszúságban, nem kell játszani vele, teszi a dolgát.
Csudijó LEKI-botokat egyébként ITT lehet nézegetni.
A másik darabbal viszont vannak néha gondjaim.
Egyrészt berezonál.
Aztán vagy megszorul, és alig tudom kinyitni, vagy nem tudom rendesen lock-olni (zárni), mert csak forog a lezárandó botszakasz a másik darabban, és nem akar megszorulni.
Na, ilyen vackok helyett kell megfizetni a jó kis Speed Lock-os csúcsbotokat, melyeknek össztömege mindössze 470gr., párban.
Ehhez hasonló, gyors-záras botjai természetesen a Komperdellnek is vannak, érdemes őket is megnézni.
A teleszkópos botoknál arra vigyázzunk, hogy lehetőleg olyat vegyünk, amihez kétféle hótányért adnak (esteleg még gumivéget is a botvégre túrázáshoz, keményebb talajra, hogy ne utólag kelljen megvenni).
Bot-összerakást itt nézhetünk:
Van ugye egy szélesebb hótányér, ami főleg sítúrázáshoz ajánlott, nagyobb hóba, és van egy kisebb, amit kizárólag sízéshez használhatunk, vagy kevésbé mélyhavas eseményekhez.
A bot tömege itt is lényeges, de azért arra figyeljünk, hogy ha váltott üzemmódban használjuk a botot (sízésre és túrázásra is), akkor nem árt, ha van némi tartása, és nem nyeklik meg az első ránehézkedéskor.
Túrabottal nyílván nem fogunk szlalom-versenyekre járni, viszont bármikor beállíthatjuk magunknak a hosszát az éppen megfelelő pályához vagy sízési stílusunkhoz, elcsomagolhatjuk pillanatok alatt a hátizsákunkba, és ezek a jó tulajdonságai elég könnyen megkedvelhetővé teszik.
HÜTTE ELŐTT NE HAGYJUK KINT, mert mindenütt lopnak!!!
Ha már megint a hütténél és a lélekmelegítésnél tartunk, álljunk meg egy botra!
Bár ez nem teleszkópos, sokaknál bizonyára nagyon kedvelt darab lehet a snappsz-tárolós síbot.
Ez itt ni:
Nagyjából 2 deci páleszt tudunk eldugni így az asszony elől, és ebből (szó szerint) kifolyólag nem kell minden ebédnél pitizni a mindennapi pohár sörünkért. :o)
Bár a pályán történő szeszelést nem igazán favorizálom, azért jól foghat mondjuk a nap végén (ha nem mi vezetünk) egy korty, botban hűtött Jégermayti, hogy megjöjjön a vacsihoz az étvágy.
De térjünk csak vissza a bot-hosszúsági dilemma újabb megoldásához.
2. Legyen több botunk!
Most nem azt mondom, hogy a 23ezresből vegyünk két párat (+ az asszonynak, gyereknek is), de ha mondjuk börzén vagy neten elénk kerül egy olcsó, jó darab, akkor el lehet gondolkozni azon, hogy beújítsunk magunknak egy +/- 5-10 centi eltérésű, 2. pár botot is.
Ez már csak azért is jó, mert bármikor előfordulhat, hogy elvesztünk egy botot, vagy ellopják, vagy beesik a hóba a felvonóról (elég gyakori eset, rendes sícentrumok felvonói alatt mindig bot-erdő szokott lenni, és naná, hogy azokon a helyeken, ahová léccel nem lehet utána menni).
Ilynekor csak lecsusszanunk a kocsiig, kivesszük a tartalékot, és mehet tovább a sízés.
Lehet, hogy állítani kell picit a tartásunkon emiatt, de legalább nem kell odaadni a sógoroknak további, őket gazdagító, felesleges ajrókat.
Nos, mára ennyi fért a bot-tematika tárgykörébe, de nem kell aggódni, van még benne elég tartalék, és azt hamarosan még be is dobom ide a köztudatba, jól.
Addig is tessenek hidegért, hóért, és tartós lehűlésért imádkozni, mert 1800m alatt siralmas a helyzet. :o(
