Jön a lehűlés, dolgoznak a hóágyúk, így semmi sem akadályozhatja meg azt, hogy szombaton nagy buli legyen az eplényi Síarénában!
Az alábbi, szenzációs film-lelet csak egy kis kedvcsináló a hétvégi amatőr versenyhez:
(Mondtam már, hogy imádom a youtube-ot pölö az ilyenekért, mint ez itt fent?)
Az 1994-2006 között szültett gyerekek nagy csatája várható ezen a hétvégén a HONDA KUPA AMATŐR SÍVERSENYEN.
A verseny különlegessége, hogy 17 órakor kezdődik, ami ugye azt jelenti, hogy kivilágított pályán zajlanak majd az események!
Én azt mondom, hogy aki túl van már azon a fázison, amikor még a gyermek első csúszásain kell rágódni, az mindenképpen vigye el a csemetéjét erre a versenyre.
Azt is megmondom, hogy miért, csak olvass tovább!
Az  évek során nagyon sok síversenyen vettem részt, de abban biztos vagyok,  hogy a legfontosabb, és a mai napig is legmeghatározóbb verseny a legelső volt.
Ott, akkor, 7 évesen mindössze néhány kaput tűztek ki nekünk egy rövidke kis pálya-szakaszon a szervezők. 
A  verseny végén viszont minden egyes résztvevőt a dobogó legmagasabb  fokára szólítottak fel, és minden gyerek kezébe egy első helyezést  dokumentáló oklevelet(diplomát) adtak át, hatalmas ovációk közepette,  ezzel is jelezve, hogy itt most minden gyerek győztesnek érezheti magát.
A  mai, eredményorientált és törtető világban ez talán kissé furcsának  tűnhet, de így utólag belegondolva, azt hiszem hogy akkor és ott nagyon  jól döntöttek a verseny szervezői.
Este  minden résztvevő gyerek igazi győztesként hajthatta álomra a buksiját,  és ez az akkor átélt  győzelmi érzés sokukban még a mai napig is él.
Az  akkori verseny-, és csapattársak közül nagyon sokan lettek mára  sikeres, magasan képzett, a környezetük által is megbecsült, a  gyermekeiket is a sízés szeretetére nevelő szülők.
Külön  öröm volt számomra, hogy komoly szervezői munka után, az idén sikerült  összehozni egy olyan közösen átsízett hetet, ahol a gyermekkori  csapattársak, síbarátok ismét összejöhettek a világ több pontjáról az  akkori szülőkkel, és a mostani gyermekeikkel együtt.
A  sztorizgatás, a gyermekkori kellemes élmények felidézése egy egész  héten át tartott, és csak a kényszerű búcsú miatt szakadt félbe, mert  mesélni azt tudnánk még most is, van élmény bőven az emlékek  tarsolyában.
Abban  az egyben viszont mindnyájan egyetértettünk a hosszas beszélgetések  során, hogy a közösségi élmény, az összetartozás érzése, és az egyes  életpályák sikeressége soha nem lett volna ennyire meghatározó, ha annak  idején a szüleink nem terelgetnek minket a sízés csodálatos világa  felé.
Aki kíváncsi a bő 30 évvel ezelőtti hangulatokra, amiket mi gyermekként éltünk meg a különböző sípályák környékén, akkor az KATTINTSON IDE!
Edzések,  edzők, versenyek, mogyorófa-vesszőből készült kapuk, katni nélküli  falécek, bőrbakancsok, mai szemmel nézve viccesnek ható síruhák, 3 órás  sorok a felvonónál, szülők és gyerekek.
Képek, melyeket nagyon vegyes, de mindenképpen poztív érzésekkel nézünk vissza. 
Képek,  amelyek összekovácsoltak minket egy életre, és amilyen képeket most  mindenki készíthet majd a gyerekéről, ha ezen a hétvégén elviszi őt  Eplénybe, hogy átélhesse ő is élete első igazi síversenyének az  élményét.
Lehet,  hogy nem fog a dobogó legefelső fokára állni a gyerek, de az élményt  már senki nem veheti majd el tőle, és talán 30 év múlva ő is pont  ugyanilyen szeretettel tekint majd vissza élete első versenyére, a  versenytársakra, és a drukkoló szülőkre.
Szóval hajrá, irány nevezni, irány Eplénybe!
Nem bírom megállni, hogy a végére ne kapjatok még egyet ebből a csoda-film kincsből.
Síverseny a Gyilkos-tó mellett, 1943 februárjában:

