Most, hogy vége az olimpiának, biztosan állíthatjuk, hogy az idei játékok egyik legkellemesebb meglepetését Miklós Edit szerezte, aki igazi "síőrültként" viselkedve, látványosan elkente lesiklásban (7. hely!) az alpesi levegőhöz jobban hozzászokott osztrák és német versenyzőket.
Sok dolognak kellett ehhez összejönni egyszerre.
Kellett hozzá először is Edit tehetsége, harciassága, vagánysága, áldozatkészsége, és az a rengeteg munka, amit ebbe a sportba beleölt.
Aztán jól jött a támogatás edzők, sportvezetők, támogatók, cégek részéről is.
Igaz ugyan, hogy az anyagi támogatás kissé akadozva érkezett be a címzetthez, de fő az, hogy végül is megérkezett.
A vs.hu weboldalon egy terjedelmes riport jelent meg, melyben Edit részletesen mesél az utóbbi idők történéseiről, kitűzött céljairól, segítőiről.
Ami engem a legjobban megfogott Edit mostani szereplésében, az nem is az a kiemelkedő eredmény, amit az olimpián elért, hanem az a látványos fejlődés, amelyik versenyről versenyre egyre magasabb pozíciókba hozta őt a ranglistán.
Pár hónappal ezelőtt még a negyvenvalahanyadik helyen ért célba, és azóta folyamatosan javított a helyezésein, egészen az olimpiai 7. helyig.
Mi ez, ha nem igazi síőrültség? :)
Editnek megvannak az adottságai, és a szisztematikusan felépített alapjai is ehhez a sporthoz.
Olyan helyen nőtt fel, ahol az emberek már zsenge gyerekkorukban megérzik a hegy hívó szavát, és ahol a szülők úgy viszik ki hétvégenként a kölkeket a pályákra, mint más a kutyát pisilni.
Csíkban természetes dolog a sízés, a hoki, a kori, és minden, ami téllel, hóval kapcsolatos.
Ott az 5 centis havazásra nem azt mondják, hogy: "időjárási katasztrófa", hanem azt, hogy: "no, ejsze itt a síszezony?"
Sok ügyes síző terem a Hargitán, és szerencsére egyre több az itthoni műanyag-pályákon, és a néha nagyon nehéz napokat megélő, állandó hóhiánnyal küzdő hazai sípályákon is.
De egyelőre úgy néz ki, hogy csak Miklós Edit hitte el magáról, hogy ha felcsatol két rendes lecet a lábára, akkor azzal ha törik, ha szakad, elnáspágolja az egész világot.
Én hiszem, hogy egy szép napon, ha minden összejön, tényleg elveri őket.
Semmivel sem jobbak ők a mi kemény, csíki lányunknál!
Edit mostani szereplései megmutathatják a kétkedőknek, hogy bárki, aki kellőképpen odateszi magát (és természetesen a nem elhanyagolható mennyiségű pénzt is), az bármikor felérhet a csúcsra, még egy olyan szakágban is, ami nem éppen a síkvidékkel gazdagon megáldott Magyarország húzó-sportja.
Edit egy ideális példakép!
Nem azt szimbolizálja, hogy drága luxusautókban pöffeszkedve ellavírozgat az NBVIII valamelyik szatellit-csapatánál "labdarúgó" megjelöléssel, hanem azt, hogy nagyon nehéz, és az élbolyhoz képest korántsem rózsás körülmények között, kitartó munkával, hittel és fanatizmussal el tud jutni oda, ahová az álmai, és a tenni-akarása elviszik.
És emiatt azt mondom, hogy minden iskolában kitehetik a fényképét valamelyik falra az ott tanuló diákoknak, mert Edit jó példakép. És még ennél is jobb lesz. :)
És ha csak egy, hozzá mérhető tehetség indul el az általa kitaposott ösvényen, már nagyon sokat nyertünk.
De Edit már nem csak saját magára gondol, neki már az utánpótlás felkarolása is nagyon fontos.
Lássuk, mit mond erről:
