Készülj a legrosszabbra, mert ez a poszt most hosszú lesz, de a te érdekedben írtam! :o)
Bizonyára nagyon sokan lesznek olyanok a hétvégén, akik úgy gondolják, hogy a szezon előtti bevásárlást a Hó-Show-n vagy a Fridge Fesztiválon ejtik majd meg.
Ebben a posztban a kevésbé rutinos vásározóknak szeretnék néhány tippet adni a vásárlásokhoz, hogy ne kelljen pár hét múlva keserű szájízzel bámulgatni otthon az esetlegesen rosszul kiválasztott sífelszereléseket.
A legfontosabb!
Ne az első, útadba kerülő standnál szedd össze a teljes listád darabjait! Nézz szét rendesen, böngészd át az összes standot alaposan, majd ezek után startolj rá a tuti darabokra!
Arra készülj fel, hogy a kínálat elég bőséges lesz, viszont mivel ez egy szezon előtti vásár is egyben, mindenki igyekszik majd egy kicsit jobban megnyomni az árakat.
Általában az első 2 napon magasabbak az árak, de az utolsó napokra sem esnek jelentősen, ugyanis a kereskedők még szeretnének egy-két síbörzét, vagy egy-két pörgősebb periódust is kiszolgálni ezekből a készletekből.
Arra is érdemes figyelni, hogy a kereskedők először az olyan elfekvő készleteiket szeretnék eladni, amelyeket korábban hoztak be az országba, és az idei beszerzéseiket még tartogatják, illetve besorakoztatják kölcsönzésbe.
Éppen emiatt érdemes nagyon alaposan szemügyre venni a vásárolni kívánt felszereléseket.
A kiállításokon alapvetően két eladói csoport szokott megjelenni.
Az egyik az ismert síboltok, kölcsönzők, síklubok társasága. Már csak az itt fellelhető szakértelem miatt is érdemesebb náluk kezdeni a vásárlást.
Az utóbbi években viszont sajnos megjelentek olyan kereskedők is, akik kevésbé értenek mélyrehatóan a sízésehez, viszont mindenféle lomtalanításokból, olcsó, nyugati kölcsönzőktől levetett készletekből próbálnak egy látszólag elfogadható árú termékskálát összehozni az ilyen alkalmakra.
Az ilyen helyeken igen gyakran találkozhatunk olyan lécekkel, melyeket nagyon ügyesen próbálnak kozmetikázni, és a valós állapotukhoz képest jóval szebb színben feltűntetni.
Hernádi László barátunknak van egy igen jó cikke a sílécek szerkezetéről ITT.
Ebből kitűnik, hogy a sílécek szerkezete igen összetett, és sok kritikus és fontos alkatrészből áll össze.
Lássuk melyek a jellemzően kényes pontok, amelykre figyelnünk kell a vásárláskor:
A síléc felső takarólapja(héja) elég sok előzményről tud árulkodni.
Ha már nagyon karcos a felülete, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a síléc sok kalandon túl van már, és ilyenkor nem árt fenntartással kezelni a látszólag jónak ígért állapotot.
Az is komoly használatra utal, ha a léc felső éle erősen kopott.
A síléc éle az egyik legjobb támpont.
Nézzünk meg vásárlás előtt egy új sílécet. Rögzítsük vizuálisan, vagy valamilyen mércével az élek vastagságát, majd ennek tükrében hasonlítsuk össze a vásárolni kívánt lécek élével.
Néha döbbenetes különbségekkel találkozhatunk!
Arra figyeljünk, hogy a sokszor fent, vékony kantni egyrészt nyúzott versenylécre, másrészt kölcsönzőktől levetett árúra utalhat. Az a síző, aki egy évben elmegy 1 hétre plusz pár hétvégére csúszkálni, nem szokta agyba-főbe éleztetni a lécét.
A vékony kantni legnagyobb átka (főleg ha már alapból is fenetlen), az az, hogy van max. 2-3 élezésünk, ami után dobhatjuk is ki a lécünket, mert már nem lesz mit élezni rajta, és kantni nélkül elég nehéz síelni (bár annó, 1974-ben még én is egy kantni nélküli, fatalpú léccel kezdtem, de nem ez életem legkedvesebb síélménye).
A másik kritikus pont a talp.
A végét járó kantnit nehéz kozmetikázni, a talppal viszont csodákat lehet tenni úgy, hogy a laikus ne vegye észre.
Érdemes gyanakodni olyankor, amikor síléc talpát vastag viaszréteg borítja.
Az eladók gyakran reklámozzák léceiket azzal, hogy a síléc most esett át friss “nagyszervizen”, de sajnos ezt a műveletet nem mindegyik kereskedő teszi önzetlenségből.
Az általánosan használt síwaxok színe fehér, vagy áttetsző.
Ennek ellenére én gyakran találkoztam már ilyen helyeken olyan lécekkel, melyeknek talpát vastag, szurokszerű viaszréteg borította.
Természetesen létezik ilyen wax is, viszont ennek a kenésnek alapvetően az szokott lenni a célja, hogy a talp finom karcolásait elfedje.
Van két kritikus pont is a lécen, ez pedig a léc csőre és sarka alatti hajlatnál van.
Ha a léc talpa már túl sokszor esett át csiszoláson, kezelésen, akkor ezeken a pontokon a talp anyaga általában nagyon elvékonyodik, és elkezd kifehéredni, vagy elkezdi megmutatni a talp alatti réteg anyagát.
Azt, hogy miként szervizelik sílécünket egy MONTANA géppel, itt lehet megtekinteni:
Éppen ezért, ha olyan léc kerül a kezünkbe, amelyiknél ezen a két ponton vastag, fekete máz fedi a talpat, kezdjünk el egy picit gyanakodni, és vizsgáljuk át alaposan a lécet.
Ha egyértelműen felfedezzük a vékony kantnit és a papírvékonyra csiszolt talpat, akkor kezdjünk el sürgősen és pofátlanul alkudni, ha minden áron ehhez a léchez ragaszkodnánk.
De akkor járunk jobban, ha az ilyen léceket messze elkerüljük, hacsak nem túl olcsók, vagy nincs rajtuk egy jó állapotú, más lécen is felhasználható kötés, ami miatt esetleg érdemes olcsón lecsapni az ilyen hulladékokra.
Nagyon fontos!!!
Bizonyára nem sok darab lesz kint, de esetleg civilek kezében ott leselkedhet ránk alattomosan néhány hagyományos kialakítású, nem carving léc.
Ezeket egyszer és mindekorra felejtsük el, még akkor is, ha nagyon olcsón adják!
Eljárt az idő felettük, és több kárt okoznak a sízésünkben, mint amennyi örömöt szereznének.
Sajnos a sífelszerelések részlegét alaposan elbarmoló Vatera.hu is csurig van még ezekkel az őskövületekkel, és a legbosszantóbb az, hogy az eladók úgy hirdetik ezeket a léceket, hogy:
“megkímélt darab, kezdőknek ideális!”.
Na, ilyenkor forr fel az agyvizem, és ha tehetném azon nyomban kitiltatnám az ilyeneket a piacról vásárló megtévesztése miatt.
Szóval csak akkor vegyünk ilyen léceket, ha nosztalgiázni, ökörködni, kerítésnek, padnak, vegyes tüzelésű kazánnak vagy dísznek szánjuk valahová.
A hagyományos lécekből esetleg túralécet érdemes venni, de azt is csak akkor, ha korszerű kötés van rajta, és olcsón adják.
Kötés.
Kötéseknél lehetőleg kerüljük a nagyon régi, rozsdás, ütött-kopott modelleket.
Tudom, hogy ezt egy kezdő síző nehezen tudja megállapítani, ha nincs rálátása az utóbbi 30 év kötés-termésére, de ezért érdemes esetleg egy tapasztalt sízővel, ideális esetben egy oktatóval vásárolni az ilyen helyeken.
Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a Hó-Show-n résztvevő Síoktatók Magyarországi Szövetségének tagjai szívesen nyújtanak pár perces segítséget, ha megkérjük őket egy kis közreműködésre, és talán sikerül a jövőbeni oktatónkra is ráakadni egy ilyen párbeszéd alkalmával.
A régi kötéseknél egyébként fennáll annak a veszélye, hogy az elöregedett alkatrészek, rugók miatt a kötésen szereplő beállítási értékek már nem felelnek meg a valóságnak, ezáltal könnyen veszélybe sodorhatja a testi épségünket, ugyanis ha az általunk választott szervizben nincs nyitáserő-mérő, akkor a táblázatok alapján beállított kötés más erők hatására nyithat, ami nagyon nem jó!
A régi kötések egyébként elég gyakran tűnnek fel régebbi léceken, így viszonylag könnyen ki lehet venni az ilyen felszereléseket a potenciális listánkból.
Síbakancs.
Ez a felszerelésnek azon darabja, amiből érdemes újat venni.
Új bakancs vásárlása előtt olvassuk el Árva Péter ide vonatkozó cikkét, mert ebben minden le van írva, amit tudni kell erről a folyamatról.
Én csak annyival egészíteném ki ezt a cikket, hogy nagyon vigyázzunk abban az esetben, ha mégsem jutna elég pénz új cipő vásárlására, és mindenképpen egy használt darab mellett kötünk ki.
Mire érdemes figyelni?
A külső műanyag héjon látható karcolások itt is elég sokat elárulnak az előéletről.
A másik a bélés.
Vegyük ki a műanyag héjból a bélést, és nézzünk jól körbe a cipőben.
A csúnya elszíneződések, kopások, kitaposások a talpbetéteken, a markáns rozsdafoltok a bélés külsején, a mindent átható bűz és áporodott szag, valamint az esetleges penész-nyomok mind arra utalhatnak, hogy kiszemelt sícipőnk régi darab, gondatlan gazdája volt, és még egészségtelen is.
A bélés anyagán található bolyhok is kellemetlenkedhetnek hosszú távon, és már puszta létük is alapos használatot feltételez.
Van még valami ami nagyon fontos a bélésnél, ez pedig a keménysége!
Vannak olyan versenybakancsok, melyek alapból keményebbek a jobb tartás érdekében, viszont vannak olyan bakancsok is, melyeknek bélése szintén kemény, de közük sincs a versenyzői státuszhoz.
Ezek általában két okból kemények:
1. régi konstrukció, gyárilag kemény
2. régi konstrukció, és az évek és a használat során elvesztette minden rugalmasságát, összetömörödött benne a tömítő anyag, és már felvette annak az egy lábnak a formáját, amelyet valószínűleg nem te birtokolsz.
Hogy mennyire lényeges az, hogy a lábunk kényelmes cipőben sízzen, arról a skiculture.hu weboldalán olvashattok bővebben, EBBEN a cikkben.
Innen kiderül, hogy egy jó sícipőt még rá lehet formázni a lábunkra, de egy kitaposott bélésű, ócska vackot már nem, és nem is érdemes.
Szóval óvatosan a használt bakancsok vásárlásával, és csak akkor vágjunk bele, ha látványosan jó állapotban van, jó áron megvehető, és legalább 30-40 percnyi próbálgatás, járkálás, mozgás után is úgy érezzük, hogy sehol nem nyom, nem lötyög, kényelmes, és még tetszik is.
Még valami!
A használt bakancs egyik legjobb ismérve, az elöl-hátul lejtősen és karcosan kopott talp, illetve a barázdák teljes hiánya a talpon.
Egyébként meg, ha már végleg a használt cipő mellett döntöttünk, akkor érdemes egy alapos gombátlanító, csírátlanító, fertőtlenítő programnak alávetni friss szerzeményünket.
Ezt többféle módszerrel csinálhatjuk.
Kezdjük egy alapos, gépi mosással (nyugi, kibírja!), melynek során valamilyen fertőtlenítő hatású mosószert használunk.
Ha ilyen nincs kéznél, akkor keressünk spriccelős, befújós, dezodoros készítményeket, melyekkel elérhetjük a kellő hatást.
Végső (első?) esetben használjunk FORMALIN-t, de csak nagyon körültekintő felhasználás mellett!
Egy rongyot átitatunk formalinnal, majd a bakancsunkat, illetve annak bélését összezárjuk vele vagy egy tökéletesen záródó zacskóba, vagy mondjuk egy méretes hűtőtáskába.
Arra nagyon vigyázzunk, hogy a formalin gőze, melynek a tökéletes gombamentesítést köszönhetjük majd, MÉRGEZŐ!!!
Éppen ezért, ha sikerül is hozzájutnunk (nem tudom sajnos a beszerezhetőségének a jogi hátterét, csak a hatásában vagyok 100%-os), nagyon körültekintően használjuk, tároljuk, stb.
Gyermekek elöl gondosan elzárni!!!
A zacskót/hűtőtáskát meg tessék kipakolni az erkélyre, udvarra, garázsba, és nyitáskor nem belélegezni a felszabaduló gázokat, gőzöket!
“Dióhéjban” nagyjából ennyi tanácsom lenne erre a hétvégére.
Táviratilag még annyit, hogy:
- síbotból könnyűt, és nem hajlottatt
- szemüvegből karcmenteset
- síruhából olyat, amiben le tudsz guggolni, és kényelmes, lélegző, meleg
- bukósisakból jót, bevizsgáltat, és kötelező módon.
A többit rádbízom. :o)))
