A tulajdonképpen hóbiztos St. Anton am Arlbergben ma kezdődik az Interski Kongresszus ( a demo-csapat sajnos ott is esőben kezdte az edzéseket), miközben mifelénk sajnos ez a helyzet:
meg ez:
Reméljük, hogy a demo-csapat január 21.én esedékes workshopjára már rendesen megérkezik a tél a helyszínre, és nem kell a január 18.-án megrendezésre kerülő pálinkás, boros Demo-Party-val kihúzni az egész hetet.
Sajnos úgy fest a dolog,
hogy a nagy gazdasági fellendülés ez év januárjában sem fogja az egeket verni az alsóbb régiók sípályáinak környékén.
Itthon a helyzet egyszerűen siralmas. :o(
A viszonylag jónak mondható decemberi kezdés után, most gyakorlatilag bő egy hete tart a sípálya-üzemeltetők rémálma, a folyamatos olvadás és esőzés.
A magasabb régiókban még tartja magát valamennyire a hó, de sajnos már 1400m-en is 10-15 fokokat mérnek ezen a hétvégén, ami nem kedvez túlságosan a sípályák állapotának.
A jövő héttől ugyan lehűlés várható, de az elég lassú lesz, és csak a magasabb régiókban jelenik meg először.
A nagy szívás természetesen nem 2000m felett van, hanem itt lent, a mi régiónkban, 1500m alatt.
Azt nem árt tudni, hogy egy ilyen hőhullám eléggé meg tudja viselni a sípálya-üzemeltetők egész éves költségvetését.
Arról a pénzről beszélünk, amit 3-4 hónap alatt kell kitermelni egy egész évi megélhetésre több embernek, plusz a fejlesztésekre szánt pénzekről, és azokról a pénzekről melyeknek a kasszába történő becsordogálása azon túl, hogy a sízők kénye-kedvétől is jelentős mértékben függ, még az időjárás is meggátolhatja az áramlását.
Azon túl, hogy az ilyen esős, latyakos hetek alatt több száz, vagy akár több ezer potenciális fogyasztó marad el a sípályákról és környékükről, még a korábban drága pénzért beágyúzott műhó is kárbavész, ami a pályák elhelyezkedésétől függően hatalmas pénzkidobást jelenthet egy-egy kisebb pálya vagy sícentrum tulajdonosának, üzemeltetőjének esetében.
És akkor még nem beszéltünk az olyan károkról, amit egy jó előre betervezett, hatalmas szervezőmunkával összehozott, nagy költségvetésű fesztivál kényszerű lemondása vagy új időpontra történő áthelyezése jelent, mint amit most például az eplényi Síaréna kénytelen elszenvedni a korán jött meleg miatt.
Aztán ott vannak még az olyan költségek is, mint az állandóra kitelepített személyzet (vendéglátás, síoktatás vonalon) szállás-, és bérköltségei, amit valamilyen szinten kénytelenek megfinanszírozni az üzemeltetők.
Nem szeretnék itt most hatalmas krokodilkönnyeket elmorzsolni a szemem sarkában Hintertux nyomorúságos helyzete miatt, de azért egy síszezonba becsődőlni nem éppen olyan, mint egy balatoni harács-ciklust kisebb nyerességgel zárni, még akkor sem, ha vannak komoly párhuzamok.
Számoljunk csak egy picit!
Ha egy közepes sícentrum mondjuk 1000 főt tud fogadni egy nap, akkor az egy 25 eurós napijeggyel számolva, egy hét alatt közel 50 millió forintnyi bevételkiesést tud produkálni, csak a napijegyek bevételi oldalán.
Ha ehhez még hozzáadjuk az elmaradt síoktatásokat, a meg nem evett és ivott helyi specialitásokat, a lemondott vendég-éjszakákat, valamint a tonnaszám kiágyúzott, drága műhavat, akkor hamar kiderül, hogy a károk igen jelentősek tudnak lenni.
Szóval akinek vannak kapcsolatai az Esőistennel, illetve a Hókirálynővel, azt arra kérném, hogy az ehhez hasonló, eső miatt Gore-Tex-es nagykukászsákba csomagolt síoktatók:
és a fejlesztések után sóvárgó üzemeltetők, valamint az épeszű sítársadalom érdekében imádkozzon egy kicsit ezen az amúgy is dögunalmas hétvégén a megfelelő isteneihez, és küldje el innen ezt a csodálatos tavaszt melegebb éghajlatra feltöltődni, mert még baromira nincsen itt az ő ideje.
Ámen.
